Irodalom a valós lehetőségekről

Felnőttnek lenni jó. Akkor, ha a felnőttség többlettudást gyereknézőpontból: mindentudást és kiváltságokat jelent, olyan társadalmi, gazdasági, kulturális és — optimális esetben — metafizikai terrénumok birtoklásának, megismerésének jogát, melyekből egy gyerek kirekesztetett.

A gyerekség sosem nála-lét, hanem csak az előrevetítésben, annak megtestesülésében, a felnőttséggel való viszonyában definiálható. Bármiféle értékminősítéstől függetlenül e folyamat olyan gyerekséget teremt, mely — megint csak a felnőttség perspektívájából meghatározott, így irodalom a valós lehetőségekről különbség ugyan szubsztanciálisnak tekintett, de valójában fokozati inkább — bölcsebb, nyitottabb, tisztább, és ezért különlegesebb.

Az elnyújtott gyerekidő a gyerekség sajátságos perspektívájának köszönhetően az értékpreferenciák jelentős módosulását is eredményezte, így pl. Ezzel egyidejűleg a felnőtté válás egyre sürgetőbb igényét is jelzi, ad absurdum: nőj már fel, hogy gyerek maradhass.

A gyerekkor szocio-kolonizásása szükségszerűen eredményezte a kulturális toposzok átrendeződését, leglátványosabban talán a gyerekek számára könnyen elérhető mozgóképes médiában és irodalom a valós lehetőségekről irodalomban.

Az irodalom egészén belül az ún.

  1. A műfordítás szigorú értelemben csak akkor alakulhatott ki, amikor a művészi irodalom határai már világosan kirajzolódtak, és az eredetiség, valamint a szerzői jog követelményei érvényesültek — vagyis nagyjából a XVIII.
  2. Ezer satoshi
  3. Metavalós történetek | Litera – az irodalmi portál
  4. Prrorealtee binary opciók
  5. Az idő Eszköztár: Az epikus művekben minden eseménynek, történésnek van időbeli sorrendje.

A kulturális, társadalmi elismertséget jelentő rangbeli változás és a szövegek faktikus értéknövekedése reciprok történés: egyfelől az elismertség, egyáltalán a gyerekirodalomra irányuló figyelem nálunk a es években nagy mennyiségben és kiugró minőségben megjelenő gyerekkönyvekkel, új gyerekkönyvkiadók színrelépésével, új, különleges elbeszélői, poétikai hangú szerzők tömeges megjelenésével indult el.

Másfelől ma már a nemzetközi és a hazai gyerekirodalmi kánon és az ezt tükröző kiadói versenyhelyzet egyre kevésbé engedi meg silány minőségű művek megjelenését természetesen van a gyerekirodalmon belül is néhány szerző és cím, amelyek a jónak tartott és a ponyva határán egyensúlyozva negálni látszanak ezt az állítást.

dorian satoshi nakamoto nettó vagyon hogyan lehet beruházás nélkül elkészíteni a btcon t

A gyerek- és felnőttirodalom deklarált teoretikus egyenrangúságának mára komoly története van, és üdvözlendő evidencia bármelyik forex kartell költség számára. Hans-Heino Ewers, a gyerekirodalom-kutatás alapvető nézeteit összefoglaló munkájában [1]  gyerek- és felnőttirodalmat alapvetően egyformának tételezi, hiszen a gyerekirodalom is ugyanolyan szimbólumrendszereket, jeleket és kombinatorikai szabályokat használ, mint a felnőttirodalom.

motiváció pénzt keresni videó sartorial home work

A különbség a kettő között csak a használat módjában van, a gyerekirodalom ugyanis adott normáknak kell megfeleljen. E művek tartalmi, strukturális, nyelvi szempontú vizsgálata az összirodalmon belüli helyzetük pozicionálásából indítható: napjaink gyerekkönyveiben a szövegek önreflexióját illető változás a legfontosabb.

A gyerekkönyvek világa mára sokkal realistább, életszerűbb, valószerűbb, még akkor is, ha a legfantáziadúsabb fikcióról van szó, ugyanis az olvasóját nem kimenekíteni akarja saját valóságából, nem elleplez, hanem átfogalmaz; csak lefordítja, tolmácsolja a gyereknek a mindennapokat, és nem hazudik arról.

A tematikai változások közül a hazai gyerekkönyvpiacon elsősorban a fordításoknak köszönhetően érezhető az ún. Irodalom a valós irodalom a valós lehetőségekről irodalmi témák spektrumának szélesedése nemcsak az eddig elhallgatott, a gyereknek tabunak tekintett témák gyerekirodalmi feldolgozását jelenti, hanem a nyomtatás forex pescara módjának megváltozását is.

angri otthoni munkát keresek hogyan lehet otthon nagy pénzt keresni

Az omnipotens — és felnőtt — mesélő helyét többnyire egy gyerek veszi át: a naplószerű, monologikus gyerekszövegek hitelesebben tudnak szólni a célközönséghez, ám ez egyúttal azt is jelenti, hogy az elbeszélő felnőtt mércével is vállalható hangon szólal meg. Úgy beszél gyerekül, úgy épít mondatot és cselekményt, esetenként úgy használja a diákszlenget, argót, zsargon, bármit, hogy az mindenféle szerkesztői, kiadói és kritikusi kritériumnak megfelel.

Természetes — hiszen e könyvek szerzői valójában felnőttek. Felnőttként gyerekálarcban írni pedig annyit tesz, mint a gyerekről való összes sztereotípiánkat besűríteni a figurába, illetve újabb és újabb sztereotípiákat hozni létre. Bár az így létrejövő gyerektípusok igen sokfélék pl. A rózsaszín, miniatürizáló, eufemizáló gügyögés és fogalmi maszatolás sem volt túl szerencsés, bár legalább nyereséges zsetonok, intaktnak tekintette a gyerekséget annyiban, amennyiben védő, óvó gesztusként igyekezett minél kevésbé szembesíteni olvasóit az élet, mondjuk úgy, kevésbé szerethető aspektusaival — legalábbis az irodalom berkein belül.

A hétköznapok realitásában ugyanis éppen ellenkezőleg történt mindez: a gyerek szabadabban, önállóbban élt, és élt meg jót, rosszat egyaránt. Aktuálisan megfordulni látszik a gyerekhez való viszony: a mindennapokban körülbástyázzuk őt sikeresnek tartott pszichológiai és pedagógiai védművekkel, olvasmányaik azonban többnyire mintegy beavatásként, gyakorlópályaként, tesztvezetésként, virtuális kalandparkként szolgálnak természetesen nem feledve azt a gyerekcsoportot, akinek nagyon is bináris opciók fórum 60 másodperc referenciatartománnyal bírnak a felsorolt témák.

A fikcióvá vált, a hétköznapok realitásától eltávolított problémahalmaz újabb, nem könnyű emocionális irodalom a valós lehetőségekről intellektuális műveletsort követel a gyerektől, ti. Mégis irodalomról lévén szó, optimális esetben jól megírt szocio-gyerekkönyveknél az irodalmiságon van a hangsúly, azaz a művek esztétikai értékéből adódó élvezet felülírja a téma kihívásait, és a főhős problémái inkább csak a hermeneutikai folyamat részeként az azonosulásban, ráismerésben játszanak szerepet, tehát a komplex műélvezet és megértés komponensei lesznek, nem pedig terápiás célt szolgáló esettanulmányok szervezőelemei.

Az utóbbi évtized gyerekkönyvei között egyre kevesebb a szó szigorú műfaji értelmében vett mese, azaz Max Lüthi mesekutató szerint [3]  az egydimenziós történet, amely egyetlen világban, jelesül a mese világában játszódik, és ha van is két világ közötti átmenet, az nem szintváltásként érzékelhető. Tematikai nóvumként nemcsak a többdimenzionalitás mesei és valóságszegmensek, világrendező elvek párhuzamos szerepeltetése jelenik meg a mesekönyvekben, meseregényekben, hanem hangsúlyozottan valós és fikcionális világok léte, ezek korrelációja, az ezek közötti átjárás lehetősége tematizálódik.

A kérdésfelvetés — a hogyan-lét reflexiójából adódóan — elsősorban ontológiai, de értelemszerűen egzisztenciális és etikai problémákat is implikál, hiszen az egyetlen valóságoz képest a lehetséges világok, irodalom a valós lehetőségekről metafizikai, logikai és irodalomelméleti szempontú lehetséges világ léte a gyerek olvasót, az életkorából adódó pszichológiai meghatározottságok miatt saját személyes létezésében érinti.

A fikció, a mesevilág, a csodavilág léte, ontológiai státusza egy gyerek saját mindennapi konkrétságával azonos értékű, irodalom a valós lehetőségekről mindaddig nem kérdőjeleződik meg, míg magától értetődőségében létezik — függetlenül attól, hogy a gyerek kettős tudata működteti irodalom a valós lehetőségekről egymás mellett e két valóságterrénumot.

Ám ha adott gyerekirodalmi szöveg éppen e párhuzamos létezések nyilvánvalóságát problematizálja, [4]  akkor az folyamatos, komoly próbatétel elé állítja célközönségét.

A párhuzamos világok létezésének lehetősége és e világok közötti potenciális ingázás játék ugyan, de mindenképpen egzisztenciális stabilitást, lélekerőt igényel, egy gyereknél az erősebb referenciasíkok okán pl. Valós és fikciós világok egymásba csúszásának, e világok közti átjárás lehetőségének elfogadásához még akkor is, ha mindez a fikció világán belül tematizálódiképpen a lehetséges valóságvonatkozások negálása miatt egy gyerekolvasónak nemcsak nyitottnak, de — irodalmilag is — valamennyire tájékozottnak kell lennie.

Fikciós és valós síkok összekeverésével e többdimenzionalitást a gyerek filmipar is erősíti, a jelenkori, technikailag gyakorlatilag akadálymentesre digitalizált filmgyártásban mindennek valóságillúziója van, így a távolságtartáshoz nemcsak médiatudatosságra, de felnőtt szintű médiatudatosságra van szükség.

A mesevilág diffúziója ugyan jelenthetné e világ törvényszerűségeinek szélesebb körű alkalmazhatóságát — és itt elsősorban etikai szabályokról van szó —, de a folyamat pontosan fordított irányú, azaz a kurrens gyerekirodalmi művekben a markáns jó-rossz, szép-rút, barát-ellenség fogalompárok oldódnak fel, minden esemény és szereplő árnyaltabbá és kérdőjelessé válik.

Ha egy gyerekkönyvből egyaránt eltűnik az abszolút értelemben vett jó és gonosz, akkor egyrészt annak világa berendezkedésében közelít ugyan a mindennapokhoz, ismerősebb lehet, ám ahol a felnőtt ismerős motívumokat, toposzokat fedez fel, ott egy gyerek csak bizonytalanságot tapasztal, mert a saját világa berendezéséhez szükséges sarkkövek, a rögzített viszonyítási pontok tűnnek el.

Ha a szerző választásra, hitvallásra, eldöntendő azonosulásra szólítja fel az olvasóját, akkor implicit feltételezi, hogy olvasója birtokában van mindazon érzelmi és intellektuális képességeknek, melyekkel saját döntéseit meghozni képes. Másrészt ha a polaritás megszűnik, akkor helyébe az egzisztencia lép: nem a z arche típus, hanem a személy lesz a fontos, nem mesetípusok és morfológiai struktúrák, hanem emblematikus szereplők, hősök szerint tipologizálódnak a gyerekirodalmi művek.

Ennek hozományaként alig hihető mennyiségű kaland zajlik e hősmese típusú gyerekkönyvekben [6]a tündérmeseitől, a fantasztikuson és meghökkentőn át egészen a szürreális eseményekig bármi és bármilyen mennyiségben, bármilyen kombinációban, irodalom a valós lehetőségekről egymásutániságban előfordulhat, hiszen nincsenek rögzített sémák. A gyerekirodalomban — merthogy igazában egy gyereknek van szüksége követhető és megtanulható mintákra — mindig is erősebben érvényesült az ikonizáció, mint a felnőtteknél, de a sokarcú hősök vagy több azonos súlyú szereplő között sodródva, egyik történésből a másikba csöppenve az olvasott világ már érzelmileg csak nagyon nehezen követhető.

Vagyis felnőttebbnek kell lenni ahhoz, hogy ne csak értelmileg receptálható, de teljes intenzitásában átélhető legyen mindez. A kalandok között a még megmaradt hősök tűnnek el, személyükkel pedig a minta, vele együtt az olvasó személyes meg érintettsége is, hiszen az azonosulás motivációjában nem a szereplők attribútumai, hanem az általa megélt minél érdekesebb történések lesznek meghatározók.

Irodalom - 9. osztály | Sulinet Tudásbázis

És ez a gyerekirodalom demokratizálódása. S hogy mindezért, az eltűnt hősökért, mesevilágért cserébe, a z esetenként súlyos egzisztenciális problémák mellé milyen tematikai újdonságot kap a gyerekolvasó? Elsősorban saját világnézetet, privát filozófiát. Azt, hogy a filozofálásra való hajlamunk nem tanult, hanem velünk született, már régóta tudjuk [7]de gyerekkor és filozófia különleges kapcsolata, természetesen a szókratészi modellből eredeztetve, alig néhány évtizede irodalom a valós lehetőségekről a szakemberek figyelmének középpontjába.

Az es évek elejétől Matthew Lipman megteremtette a gyerekfilozófia elméletét és gyakorlatát, ez a mozgalom, módszertani stratégia, gondolkodásmód a gyerekkorú kutató közösségek megteremtésével nem akadémikus filozófiai tartalmakat, hanem gondolkodás- és magatartásformákat kér és vár a közönségétől. A mesevilág-csodavilág-metafizika analógia alapján a gyerekeknél a metafizikai kérdésfelvetés sokkal evidensebbnek tűnik, mint a rögzült, fizikai törvényszerűségek által determinált felnőttek gondolkodásában: míg a felnőtteknél a metafizika — nomen est omen — elsősorban elméleti lehetőség, addig a gyerekeknél létfeltétel.

Hiszen a gyerekolvasó nem kizárólag fikcióként olvassa pl. Így a gyerekirodalmi szövegek zömében a szigorú értelemben vett metafizikai kérdések sokkal inkább irodalomelméleti, recepcióesztétikai kérdésekké fordítandók át.

Felnőtt gyerekirodalom | Pedagógiai Folyóiratok

A kulturális hagyományozódásban a filozófia nemcsak tárgyában, hanem módszerében is a érmék befizetése forex konkrétságán túlmutatóan, a pragmatikusság viszonyrendszerében definiálódik intuitív tudásunk a filozófiát kizárólag metafizikának tételezis ennek megfelelően a kortárs gyerekirodalomban is megjelentek az olyan művek, melyek elmélkedő, töprengő világláttatási módjukkal, különleges ebba kánon ellenében nem cselekményközpontú vagy hagyományos narratívákban működtetett nyelv- és világépítkezésükkel filozofikusnak minősíttetnek.

A szürreálist vagy groteszket a bölcseletivel azonosító nézetek párhuzamosan működtetik a szövegek irodalom a valós lehetőségekről, illetve a játékjellegét és a komplexebb világértelmezési stratégiáit.

Békés Irodalom a valós lehetőségekről Bölcs Hiánypótló  Móra,Péterfy Gergely: Misikönyv  Kalligram,Jász Attila: angyalfogó  Koinónia,Nádori Lídia: Sárkány a lépcsőházban  Naphegy,Schein Gábor: Irijám és Jonibe  Csodaceruza,Máté Angi: Volt egyszer egy  Pagony, munkáiban esetenként szimbolikus, allegorikus szereplőkkel vagy transzcendentális lényekkel, a gyerekirodalom számára szokatlan elvont fogalmi apparátussal építkező különleges világok nemcsak filozofikusabb sic!

S bár a lételméleti, etikai kérdések eredet, elmúlás, hovatartozásegyáltalán a kérdések, a töprengés, a kutakodás, a bizonytalanság [14]az ezzel együtt járó szorongás, ennek kivetülési formái, a krízishelyzetek [15]  éppúgy tételezett részei a gyermeki létnek, mint a felnőttének, és receptekre éppúgy szüksége van a gyerekeknek is, mint a felnőtteknek, mégis, a meta dimenzió a túlnaniság és az elméletiség mindenképpen az ezzel foglalkozó szövegek érését, komolyodását jelzi.

Természetesen nem követelmény filozófiatörténeti szempontból is releváns következtetéseket levonni egy gyerekirodalmi mű nyelvhasználatából, világépítkezéséből, legyen az adott mű bármily különleges és rendelkezzék bármilyen sajátságos gyermeki nézőponttal. Emellett sem gyakori, hogy egész gyerekirodalmi szöveget filozófiailag is értékesnek vagy legalább érdekesnek minősítsen a recepció. Ám filozófiai igényű, vagy éppen parafrazált tézisek egyre gyakrabban olvashatók gyerekirodalmi szövegekben.

Az ismert filozófiai gondolatok szó szerinti átemelése gyerekszövegekbe esetenként történhet a szöveg komolyabbá tételének szándékával, de mindenképpen gyakoribb, erőteljesebb és hatásosabb az elvárások ellenében működtetett kontextusba helyezni ezeket, vagy éppen a bölcselkedés trendjének karikírozásaként, mintegy pszeudo-filozófiát művelni.

Ezek a kijelentések elsősorban a potenciális felnőtt olvasókhoz szólnak, már az intertextuális kapcsolódásuk beazonosításához is szükséges a felnőtt olvasottság mi több, egy filozófiailag is művelt felnőtt olvasottságas az iróniában manifesztálódó bölcselet-bölcselkedés inverz játékának felismeréséhez is.

E játékot és a szövegek humorát kereset online bináris opciók a gyerekirodalmi szövegkontextus teremti meg,  pl. Az úton pedig mindenki megtalálja a neki szóló üzenetet. Csak figyelni kell a jeleket. Mert a megtalálást mindig megelőzi a keresés. Ezért a megtalálás egyben keresés is. De nem minden keresés megtalálás.

PA-DÖ-DŐ - Karanténkoncert // Kárpát-medencei anzix

Ugyanakkor a filozofáló gyerekirodalom-szerző játékával a szabályszegő tartalmi játékon túl saját szerepjátékának csavarjaival kiegészülve a gyerekolvasókat is partneri szintre emeli, hiszen alkalmasnak véli őket a humor felismerésére, vagyis arra, hogy különbséget tegyenek valódi és pszeudo-bölcselkedés között. És ha mégsem, akkor mintegy rejtett tantervként, pedagógiai szándékként, az amúgy deklaráltan és látszólagosan szórakoztatni akaró szövegében formát csempész a gyermeki gondolkodásnak, evidensnek tekintve e kérdések iránti igény meglétét olvasóiban.

Nemcsak a legújabb kognitív pszichológiai kutatási eredmények szerint lásd fentebbde a szépirodalmi és pedagógiai folklór gyűjtései szerint is a gyerekek filozofálása, vagy legalábbis filozófiai tartalommal is bíró szövegelése létező jelenség. A gyerekre ugyanakkor sajátos világszemlélete teherként is nehezedik, hiszen a felnőttek valamiféle megoldást várnak tőle nemcsak saját megrekedt egzisztenciájukra, de általános ontológiai, ismeretelméleti kérdésekre is.

Képzett Társítások - AEGON estek a Bárkában, 2007. február 23.

A gyerekirodalmi művek főszereplőinek folyamatos és sikeres fizikai állóképesség- és energiapróbáló akadályok és szellemi aktivitása rejtélyek és kusza bűnügyek, titkok felderítése, megfejtése kiegészül azzal az elvárással, hogy e gyerekhősök revelatív igazságokat mondjanak ki — ezek lehetőleg a lét nagy kérdéseire adott válaszok legyenek, amelyekre eddig nem született adekvát felnőtt változat.

A gyerekirodalomban egy gyerek szájába adott paradigmatikus kinyilatkoztatások, gyerekszövegelések jellemzően a szabad versek gyerekmonológjaiban olvashatók pl. E művekben expliciten vagy impliciten megjelenő filozofikusság imígyen elsősorban a felnőtteknek szól, gyerekirodalmi megjelenése álca, rejtekadó terrénum természetesen nem feledve a gyerekolvasóknak szánt szövegek didaktikai funkcióját.

A jelenség nemcsak szélesíti a gyerekirodalmi művek tematikai spektrumát, nemcsak izgalmas lehetőség, szokatlan szellemi kaland, de teher irodalom a valós lehetőségekről, hiszen az adott szövegeknek olyan tartalmakat kell hordozniuk, amelyek eredendően nem sajátjuk.

A bináris opciók befejeződtek argumentálható az is, hogy a gyerekek mindig is filozofikusan gondolkodtak, sokkal tudatosabban és sokkal reflexívebb módon, mint azt valaha hittük lásd fentebbcsak éppen a mindennapok realitásának szükségletein, konfliktusain és kalandjain túlmutató témák nem jelentek meg a gyerekirodalomban.

Így a filozofálódó gyerekirodalom mindenképpen a gyerekirodalom felnőttesedését jelzi. A fikciós és valós világok variációs lehetőségeivel legyen az akár erős referencialitással bíró realista történet, akár fantasztikus elemekből építkező mese vagy világnézetek komplex metafizikai vagy etikai építmények ütköztetésével nemcsak új, eddig ismeretlen témák jelennek meg a gyerekirodalomban, hanem annak módszertana, poétikai eszköztára is radikálisan átalakulni látszik.

A gyerekirodalom úgy komolyodott, hogy mer komolytalan lenni — ugyanis irodalom a valós lehetőségekről a legfontosabb szervező elemévé. A gyerek szeret játszani — írhatnám, hogy csak játszani szeret. Ahhoz tehát, hogy a gyerek szeressen olvasni is — azért ez nem több évszázados elvárás — elegendő azt elérni, hogy az irodalomra játékszerként tekintsen.

cme bitcoin határidős opciók egy opció opció

Az irodalom mint egyik műveltségi terület degradálása és devalválódása nélkül ezt úgy realizálható, hogy a játék legyen a gyerekirodalom szubsztancialitás meghatározója. Irodalom a valós lehetőségekről tűnhet, de a játszó gyermekirodalom az igazán felnőtt gyerekirodalom. Amint gyerekirodalom és pedagógia szimbiózisa oldódni látszott, s tematikai téren ugrásszerű gazdagodás következett be, úgy lett egyre nyitottabb a gyerekirodalom egésze.

Alkalmazott irodalom helyett autonóm, szuverén irodalmi ágazattá vált, s míg anno azért volt gyermeki a szó mindenféle, még negatív konnotációja értelmében is ez a fajta irodalom, mert olvasótáborához leereszkedve tanítani, nevelni akart, most, felszabadulván, partnerként tekint célközönségére. Gyerekkönyv és olvasója, szerző és olvasója közötti egyenrangú viszony mostanra nemcsak az irodalom a valós lehetőségekről, hermeneutikai elméletek elterjedésével nyert legitimitást, hanem a faktikus olvasói tapasztalatok is ezt mutatják: a szerző oldaláról tematikai és poétikai végtelen kombinációk, lehetőségek játékában, az olvasók oldaláról a könyvekkel, szövegekkel való játékban író és olvasó egyaránt partnerként vannak jelen.

A gyerekirodalmi szöveg értelmezhető ugyan elsősorban a szerzői játék eredményeként, de szerző és olvasó társas-játékában sokkal inkább e játék közege és anyaga lesz.

A magyar irodalom történetei III.

A használt nyelv mindkét minőségében radikálisan megváltozott az utóbbi évtized hazai gyerekirodalmában is. Míg irodalom a valós lehetőségekről gyerekirodalom eddigi történetében kizárólag a szövegekben volt lehetőség játékra, az utóbbi évtizedben a szöveggel történő játék lehetősége és fontossága értékelődött fel, és e szövegvilágoknak a nyelvhez, az irodalmi nyelvhez való folyamatos reflexív viszonya is hangsúlyossá vált.

A nyelvi mutatványoskodás öncélúnak tetszhet a szerző részéről, de az valójában az olvasójával történő interakcióban aktivizálódik, ekkor lesz játékká: a gyereknek nemcsak észre kell vennie, fel kell fedeznie a játék lehetőségét az adott nyelvi építményben, hanem dekódolnia is kell azt, be kell lépnie a játékba belépése már maga a játék. Így kitalálós játékról is szó van, hiszen a szöveg szerzői szándék szerinti élvezetéhez az olvasó rejtvényfejtői kvalitásaira is szükség van.

A partneri viszony, illetve annak feltételezése azonban a gyerekkorú és -tudású olvasók helyett egyre érettebb, egyre felnőttesebb irodalmi, nyelvi, kommunikációs eszközökkel felvértezett olvasót preferál, így állhat elő az a helyzet, hogy annál jobbnak minősíttetik egy gyerekirodalmi mű, minél inkább nem gyerekeknek szól. Leglátványosabban ez a gyerekirodalom szókincsének változásában figyelhető pénzt hogy saját vállalkozásához jusson a szépirodalmi igényű gyerekszövegekből eltűnt a gügyögés, az eufemizáció, s a didaktikai funkció háttérbe szorulása vagy teljes mellőzése miatt a szövegek magyarázó, megvilágosító leírásokat alig tartalmaznak.

Az esztétikai funkciók kizárólagossá válásával a szerzők magától értetődőnek tekintik a szóhasználatot — legyen az bármilyen technikai, történelmi, földrajzi területről származó kifejezés, vagy ismert szavak szinonimája, esetleg tájnyelvi szó, archeologizmus —, s ez a tematikai gazdagodás velejárója is, így azonban adott szövegek bizonyos rétegei kizárólag a művelt felnőtt olvasók számára nyílnak meg.

Másodsorban egy-egy szó, kifejezés, mondat jelentését nem tisztán, pontosan értő gyerekolvasó a saját kontextuális megértésének bekövetkeztéig bizonytalanságban van, így viszonyulása a szöveghez igencsak felnőtt szintű kell legyen, ahhoz legalábbis elég érett, hogy kitartóan átküzdje magát ezeken az akadályokon, és ne kizárólag feladatként tekintsen az adott szövegre.

Az irodalmi nyelvhasználatnak és a mindennapok beszélt nyelvének közeledésével a gyerekirodalomban is egyre gyakoribb — és a gyerekszereplők, gyerek-elbeszélők, gyerekmonológok elterjedésével magyarázható is — az élő, beszélt nyelv használata. Ez viszont értelemszerűen a rétegnyelvek, saját nyelvek dekódolásának nehézségeivel szembesítheti irodalom a valós lehetőségekről olvasót, és földrajzilag is megosztja az olvasóközönséget, ugyanis míg egy adott szlenget sajátjaként olvas a szerző környezetében élő gyerek, addig a néhány száz kilométerre lakó idegen nyelvként olvassa ugyanazt.

A kereskedési robot megfigyeléssel változások közül az intertextualitás elterjedése teremtette meg talán a legszélesebb spektrumát a játékoknak. Az újonnan született művek értelemszerűen igyekeznek definiálni magukat az egyetemes kulturális kontextusban, pénzt keresni az otthoni internetes forgalomban összirodalmon és a gyerekirodalmon belül is, emellett pedig a legnagyobb siker — az olvasók megnyerése — érdekében mintegy retorikai eszközként használják az utalásmezők kombinációját.

A játéklehetőséget a kapcsolódási pontok lehető legszokatlanabb, legmerészebb, az elvárások ellenében működtetett kijelölése teremti meg. A játékba hozott toposzok, motívumok, szereplők, szerzői hangok és művek dekódolásához elsősorban olvasottságra és általános műveltségre van szükség vajon a nagy kompetencia-trendben van-e még legitimitása ezeknek a fogalmaknak?

Paradox módon a legújabb kortárs irodalom így nem lecseréli, hanem konzerválja a klasszikus gyerekirodalmat — köztük a legtöbb vitát kiváltó, elméletileg ajánlott jaj, rengeteg helyen gyakorlatilag még kötelező olvasmányok meglétét, hiszen folyamatos a rájuk való utalás, ezek ismerete aktuálisan elengedhetetlen a korszerű irodalmi műélvezethez.

A szerzők úgy játszanak a már kanonizált szövegekkel, hogy nemcsak főhajtással újra kontextusba helyezik, de egyúttal parodizálják is azokat. Ebben a vibrálásban, működésben a potens, kellően felnőttes gyerekolvasó abszolút lelkesedéssel vesz részt, kiegészítve a játékot saját, az adott szövegekhez kapcsolódó addigi élményeivel. És a szöveg-játék még tovább bonyolódhat úgy, hogy a gyerekszövegben adott pl. A gyerek játéktere értelemszerűen más — hiszen a gyerekség pszichológiai, fiziológiai meghatározottságainak másságából adódóan más a gyerekek világa, más a gyerekek nyelve.

A jó gyerekirodalmi művek pedig sikeresen teremtik meg ennek szimulákrumát, pontosabban egy újfajta irodalmi gyereknyelvet, gyerekirodalmi nyelvet, melynek életre keltéséhez a játék a hívószó: szerző és olvasó irodalom a valós lehetőségekről összjátéka.

A nyelv ilyenszerű komolyodása újfajta, szintén felnőttebb humort generál mely a szituációs humor bejáratott működési formáin túllépve a nyelvvel, a nyelvben jön létre és különleges, ún. De mindezek kifejtése olyan sokrétű viszonyrendszer kontextusba hozását igényelné, hogy egy újabb dolgozat témája lehetne.

További a témáról